Igazából sokkal többet vártam. Mármint nem az év vígjátékát, de egy kicsivel összeszedettebb filmet, legalább egy, vagy két jó poénnal. Az előzetes nagyon korrekt volt, de az összes jó pillanatot ellőtték, mind akció, mind vígjáték témában.
Erre bementem a filmre és amikor kijöttem csak anyázni tudtam. Hogy lehet ezt így megcsinálni?! Hogy?!
A főszereplőnk emberbaráti szeretetből felnyomta a haverját, hogy az menjen sittre helyette, így ő egy isten háta mögötti városkába került tanúvédelmi program keretein belül, ahol kapott egy teljesen életképtelen marshallt is a nyakába.
Meg persze egy csajt, aki erőszakmentes konfliktuskezelésből diplomázott (amúgy ennél jobbat nem tudtak kitalálni?) és összejöttek.
Aztán megvan a konfliktus és az idiótábbnál idiótább helyzetek, így a film negyedénél már azon gondolkodtam, hogy bele lehet-e fojtani magam a popcornba. Jelentem, nem.
Mert a film nem szól szinte semmi összefüggőről. A sittes ex-haver, plusz a féltékeny ex-pasi, némi családi dráma és a többi. Ami kéne abból kevés lett, amiből nem, azt pedig nyomatták.
Ami számomra a legzavaróbb volt, az az, hogy valami újfajta poénforrásként bele akarták vinni a "túlbeszélgetős érzelmes izét" (ki fogok találni egy nevet erre). A szereplők minden egyes alkalommal leállnak dumálni, én pedig nem tudtam eldönteni, hogy sírjak, vagy nevessek-e.
Igazából ennél többet nem is tudnék írni a filmről, talán nem is lehet.
Amúgy a Hit&Run-ból hogy lett Üss vagy fuss?
