2012. október 26., péntek

Red Lights - Gyilkos Médium

Margaret (Sigourney Weaver) és Tom (Cillian Murphy) paranormális jelenségekkel foglalkoznak, vagyis inkább próbálják leleplezni. Az indokaik, hogy miért is csinálják kissé homályosnak tűnnek.

A kritika spoileres:

Margaret az egyik legjobb a szakmában, míg Tom nagyon is keres valamit. Amikor fölbukkan Simon Silver (Robert DeNiro) úgy hiszi, hogy megtalálta, Margaret pedig minden áron távol akarja őt tartani a férfitól.

A filmet Roderigo Cortés rendezte, hozzá köthető a nagyon megosztó Élve eltemetve is, itt viszont mind forgatókönyvíróként, mint rendezőként részt vett. És bár a vártakkal ellentétben nem a következő Hatodik érzéket kaptuk, de még így is meglepően szórakoztató lett a végeredmény.

Tom elhatározza, hogy leleplezi Silvert, akit ráadásul egy újságíró halálával is meggyanúsítottak, aki szívrohamban halt  meg a műsora közben. Viszont lassan úgy tűnik, hogy Simon nem csak, hogy egy valódi médiumnak látszik, de talán még az életükre is tör.

A film lassan indul, az ember várja, hogy történjen valami. A cselekmény a későbbiekben sem válik gyorssá, de berántja az embert, ami máris több, mint amit a legtöbb ilyen próbálkozásról el lehet mondani. Tom a film folyamán egyre megszállottabbá válik és próbálja leleplezni Silvert, pedig mindenki óvja ettől. Közben megmagyarázhatatlan dolgok történnek vele.

Margaret pedig... Nos, azt hiszem, hogy mindenki kitalálhatja.


 És a vége az, amit még kiemelhetnék a filmnek. Az öncélú mutogatás, ami annyira jellemző az ilyen filmekre itt sem hiányzott teljesen, de visszafogták, így nemcsak, hogy hatásos lett, de a fordulat is szerzett némi meglepetést.

Mindezek ellenére a film korántsem tökéletes. Néhány logikai buktató, ami a film közben nem látszódott utána mégis olyan egyértelműen rombolta a filmet. 

Számomra külön pozitívum volt, hogy a szereplőink nem zsenik, lassan jönnek rá a dolgokra és bonyolult eszközöket használnak. (Imádtam, ahogy Simon felvételeit nézegetik a kísérletről és úgy próbálnak rájönni, közben versenyt futnak az idővel is.)

Egyetlen jelenetet nem tudtam igazán sehová sem kötni, mégpedig a végső show alatt játszódó WC-st, ami valahogy nem illett be egyik teóriámba sem. 

A színészek közül Cillian Murphy brillírozott, eddig is sejthettük, hogy bitang erős színész, de most újra megbizonyosodhattunk róla, a többiek viszont nem voltak annyira kiemelkedőek számomra. A film legnagyobb meglepetése számomra az atmoszféra volt. Még a lassú indításnál sem éreztem azt, hogy most de csinálnék mást, ki kell ugrani a boltba, húzzunk már innen, pedig jobbnak ítélt filmeket is félbehagytam már, amik nem kezdődtek elég ígéretesen. (A Jesse James mindenki szerint kötelező. Én harmadszori nekifutásra tudtam csak végignézni, ott is két részletben.)


Röviden tehát, ha valaki egy kis vonzódást is érez a kissé rejtélyes, médiumos, enyhén nyomozós filmek iránt, akkor az bátran vegye a listára fel a Red Lights-ot. (Ismét áll a korábbi kérdésem. Miért Gyilkos Médium? Én majdnem hagytam a fenébe a cím miatt, merthogy mi ez már? A film megnézése után még rosszabb választásnak tűnt. Számomra a Vörös fények is tökéletesen megfelelt volna, esetleg valami másodlagos alcímként a Gyilkos Médium.)

5/4



2012. október 13., szombat

Looper

Looper - A jövő gyilkosa

Íme, a Film. A Looper valami olyat tett, amire nem is számítottam. Kihozott egyúj ötletet, belevitt drámát, valahogy úgy keverte az egészet, hogy a végén egyértelműen ott legyen az év legjobb filmjei közt.

Rian Johnson jó rendező, bizonyítja ezt a The brothers bloom, vagy a Brick és nagyon jó dolgokat tud összehozni Joseph Gordon-Levitt-el (bár ő az egyik kedvenc színészem is.)

A film egy alternatív jövőben játszódik, 2030-40 környékén. A világ elzüllött, már az elején beszippantja az embert a hangulat. A plakátok, minden nem elég távoli, de mégis nagyon más. (Bevallom, azon elvigyorodtam, hogy még X év múlva is Marlborót szívnak.) Új munka teremtődött. Mint kiderül, az időutazás akkor még nem lehetséges, de harminc évvel később, 2070-ben már igen. Persze a technikát ott már letiltották a törvények, de a bűnözőket nem akadályozza meg, hogy a múltba küldje vissza azokat, akiket a jövőben nem tehet el láb alól, a hihetetlenül fejlett követési technikák miatt.

Hogy miért is jó ez? A film nem feszegeti az időutazási kérdéseket, de az egyértelmű tények megmaradnak: Ha meghalsz a jelenben, vagy megsérülsz, az kihatással lesz a jövőbeli énedre is. (Ehhez volt egy zseniális, kissé kínzásos jelenet.)

Aztán a jövőből feltűnnek a looperek későbbi énjeik, így a főszereplőnknek, Joen-nak (Joseph Gordon-Levitt) is szembe kell néznie ezzel, viszont az ő későbbi énje megszökik (Bruce Willis).
A főnökök pedig nem igazán örül ennek, így egyértelmű, hogy mindkettejüknek meg kell halnia.

Na és itt jön be, ami a filmet kiemelte a többi tucatfilm között. Mindenki emberi, mindenkinek van oka. A jelen Joe-ja csak élni akarja az életét, nagyon jól el van, majd harminc év múlva aggódik, akkor meg mi van, ha az idősebb mást akar? Élt az már eleget. Az idős Joe pedig felnőtt, nyomokban sem emlékeztet a kölyökre, viszont bizonyos szempontból az ő érdekei is önzőek. Látjuk, hogy az idős Joe mit ért át, amikor lelőtte a jövőbeli önmagát, milyen utat járt be és mik történtek.

Végig ott vannak a kérdések. Meg lehet változtatni a jövőt? Akkor is megölnél valakit, ha az még sem tette? Hinnél valakinek, aki azt mondja, hogy ezt kell tenned? Megváltozhat az ember? Mit érdemes feláldozni és mikor vesztene az ember túl sokat?

Az idős Joe ugyanis meg akarja ölni azt, aki fel akarja számolni a loopereket, egy bizonyos Rainmaker-t, aki a jelenben csak egy kisgyerek.

Mikor rontunk leginkább a jövőn és minek kell megtörténnie? Szerintem kifejezetten jó döntés volt, hogy nem vesztegettek annyi időt az időutazás kérdésére, hiszen a túlzoptt belemagyarázás ártott volna, nem is keveset.

Igazi akciófilm volt, elég drámával és pont annyi humorral, ami még odaillett.

A színészi játék kiemelkedő volt, bár Joseph Gordon-Levitt átalakítására elég erősen fintorogtam, de hát ez csak külső kérdés.
A jelenetek szépen voltak megcsinálva, az ötleteknek volt alapja, nem voltak zavaróan nyitva hagyott szálak.
És a vége! Nem mondom, hogy filmtörténeti remekmű, de nagyon tetszett.

Összefoglalva: Rian Johnson rendezzen még sok-sok filmet, mert bérelt helye van nálam a legjobbak közt.

5/5