A hobbit

Úgy, de úgy szerettem volna igazán szeretni ezt a filmet. Hardcore Gyűrűk Ura rajongó vagyok, ronggyá néztem a filmeket, szétestek a könyvek az olvasástól, felhajtottam A hobbitot is könyvben, Budapest összes antikváriumát bejártam a Szilmarilok és az Elveszett mesék könyve után.

Kezdem az elején. A hobbit közel sem olyan monumentális, mint a nagy elődje. A könyv szintén vékony, alig háromszáz oldalas, ami három filmre elosztva, amik egyenként 160 percet tesznek ki, hát... Nem reménytelen vállalkozás, de jól sem lehet kijönni belőle. És nem is sikerült.

Kezdem a negatívumokkal. Az első, ugye a hossz és az érezhető elnyújtások (Völgyzugoly, Megye. Komolyan, mit akarnak még beletenni?). Egy idő után zavaró, bőven elég lett volna két óra. Sőt, két film.
A második az érezhető gyerekesség, az enyhén erőltetett báj. Persze az értékelendő, hogy legalább próbálkoznak némi meseszerűséget belevinni, nem pedig a manapság jellemző, agyatlan animációs vackok, de túl szirupos néhol, fárasztó. És. Nem. Elég. Hatásos.
Komolyan, ha 3D, akkor legalább egy igazán látványos csatát lássunk (és a koboldokkal való jelenet nem volt igazán az. Persze nem várom el a következő Minath Tirith ostromot, de legyen valami.)
A harmadik, ami nem igazán a film hibája, hogy mindig jönnek azok a rohadt madarak! Mindig! Ha teljesen reménytelen a helyzet, Gandalf fúj egy pillangót és lészen sas. Mi van?!

És most jöjjenek a pozitívumok, amikből sokkal több van, hiszen bár nem váltotta be a reményeket, de nem is csalódtunk. Legalábbis én pont azt kaptam, amit vártam.
Az első a látvány. Néhol látványosan csúnya volt, de világteremtésben utánozhatatlan. A törpök mindegyike megkülönböztethető volt, bár a karikaturisztikus figurát kicsit zavaróak voltak. (Az egyetlen, akit megjegyeztem Thorinon kívül Kili volt (Aidan Turner, a Being Human angol verziójában a vámpír.))
És persze Gollam, akinek még mindig jobban kijárna az Oscar, mint a legtöbb jelöltnek. (Nem, nem ellenzem, de amiket jelölnek, az egyszerűen a vicc kategóriájába tartoznak. Ezer meg egy jobb film lenne, de azok vagy túl populárisak, vagy nem tudom mik, de az Akadémia nem jelöli őket.)
De mindegy is.

Peter Jackson pontosan tudja, hogy mi kell az egyszerű rajongói léleknek. Régi karakterek, pipa. Jó poénok, kajával kapcsolatban, pipa. Gollam epikus jelenetei, főleg a találós kérdéses, ami szerintem az egyik legjobban sikerült is volt, pipa.

És persze a telitalálat színészválasztás. Martin Freeman a létező legjobb Bilbó szerepére. Komolyan, már a Sherlockban meg volt az embernek az az érzése, hogy ő képes eljátszani. A mimikája, a stílus, a kisugárzás, egyszerűen mintha rá szabták volna a szerepet.

Tehát jó volt nézni a filmet.

5/4 (Vérzik a szívem, de ez nem az igazi. Úgy érzem, hogy egyedül az utolsóval leszek megelégedve.)

Mindenképp megéri megnézni, jó minőségben. Társasággal, de jó, ha legalább egy valaki rajongó.